A szécsényi múzeum 2004-2005. évi felújítását követően az épület emeleti szintjén új állandó kiállítások jöttek létre. Ennek első része 2006-ban készült el és „Tárgyakba zárt múlt – Fejezetek Nógrád megye neolitikumából” címmel az újkőkori ember mindennapi életébe nyújtott bepillantást. A kiállítás tervét és a forgatókönyvet Bácsmegi Gábor készítette, a kiválasztott tárgyak egy része pedig saját feltárásaiból került ki. De nemcsak a tárlókban elhelyezett tárgyak segítték az újkori életmód megismerését, hanem egy dioráma révén betekintést nyerhettünk egy korabeli, rekonstruált település mindennapjaiba is.

A kiállítás Szécsény és környékének első földműves közösségeinek mindennapjait, temetkezési szokásait és hitvilágát mutatta be. A Kr. e. 9-8. évezredben az ún. „Termékeny Félhold” területén egyes közösségek a vadászat-halászat-gyűjtögetés mellett már egyes állatfajokat háziasítottak és gabonát is termesztettek. Ezt a folyamatot, nevezetesen a termelőgazdálkodásra való áttérést nevezzük „neolitikus forradalomnak.” Az új típusú élelemszerzés jelentősen megnövelte egy-egy terület eltartó képességét, ami által a népesség is gyarapodott, így az egyre szaporodó élelemtermelő lakosság újabb és újabb területek művelés alá vonására kényszerült. A Kr. e. 6. évezredben a Kárpát-medence északi térségében is megjelentek azok a népcsoportok, amelyek a korábbi vadászó-halászó közösségekkel ellentétben más életmódot folytattak, az új jövevények addig ismeretlen növény- és állatfajokat hoztak magukkal, mint pl.: búza, juh és kecske; új eszközöket használtak, mint pl.: az égetett agyagedényeket, melyek az ősrégészet különösen jelentős forrásává váltak.

Az újkőkorból származó tárgyak közül legnagyobb számban az edények vagy azok töredékei kerülnek napvilágra. A korszak népessége még nem ismerte a korongozás tudományát, az edényeket kézzel, ún. hurkatechnikával, vagy agyagszalagokból állították elő. Igen jellegzetesek az ún. arcos edények.

A kiállításban szereplő egyik neolit arcos edény felkerült Salgótarjánban a Beszterce téri régészeti-földtani tanösvény egyik állomására is.

Az újkőkorban a települések szerteágazó kapcsolatokat folytattak közelebbi és távolabbi területek lakosságaival. Ezekről a kapcsolatokról árulkodnak a más vidékekről származó edények, nyersanyagok és eszközök, melyet egy óriás térképre vetítve szemléltettünk, elsősorban a Szécsény melletti Ültetéstető településének import leletei alapján.

A leölt és elfogyasztott állatok szinte minden porcikáját fel tudták használni. Ezek közül elsősorban a csontból, szarvból és agancsból készített ékszerek, eszközök maradtak ránk. Szintén magas számban maradtak fenn a korszaknak is nevet adó, elsősorban csiszolással és változatos nyersanyagból előállított kőeszközök.

A neolitikumban az adott közösség halottait a település nem lakott részein, vagy annak közvetlen közelében temette el A sírba általában magzatpózra emlékeztető testhelyzetben helyezték el az elhunytat, gyakran használati tárgyait, ékszereit és edényekben ételt, italt helyezték mellé. 2002-ben Karancsságon a késő neolitikus lengyeli kultúra két női sírját tárta fel Bácsmegi Gábor. Ásatási eredményei alapján az egyik női sírt eredeti helyzetében rekonstruáltuk: a jobb oldalán felhúzott lábakkal eltemetett halottat négy edénymelléklettel temették el.

A kiállításban számos igen különleges és egyedi tárgy is helyet kapott. Így például ritka és egyedi leletnek számít az a kagylóékszer-lelet, mely Ecseg határában került elő. A csüngőket és a gyöngyöket fosszilis tengeri kagylókból készítették.

Az újkőkori ember hitvilágáról a ránk maradt ember- és állatábrázolások, illetve a temetkezések alapján alkothatunk képet. Az ábrázolások által képviselt szellemi tartalomról azonban csak sejtéseink vannak. Különleges szerepet tölthettek be az újkőkori emberek életében az arcábrázolásos edények, mely főként a középső neolitikumra jellemzőek. Ezekben feltehetőleg értékes, a közösség számára fontos anyagot tárolhattak. Szintén különleges folyadékot tárohattak, vagy kár szertartások alkalmával is használhatták azt bika alakú, üreges plasztikát (edényt), mely Csesztvéről került elő. 

A pandémia árnyékában elindított "Tárgyakba zárt múlt" virtuális tárgybemutatón keresztül is több olyan tárgy bemutatására került sor, amelyet az állandó kiállítás neolit részében a látogatók meg is tekinthettek. Köztük szerepelt a "csesztvei bika".

A kiállítást az elmúlt 18 évben több, mint negyedmillióan látták, számos múzeumpedagógiai foglalkozásnak, játékos vetélkedőnek adott otthont. Együtt vártuk a Mikulást, együtt ünnepeltünk számos neves évfordulót. A kiállítást szerényen, ám több mint 250 játékra fogékony látogató részvételével, rendhagyó tárlatvezetéssel és izgalmas tárgyfelismerő játékkal búcsúztattuk 2024. június 22-én a Múzeumok Éjszakája rendezvényünkön.

Guba Szilvi